Mikor rájött, hogy minden oké. Mikor rájött, hogy egész eddig minden rendben volt, csak a rossz szemüvegen keresztül nézte a történéseket. Kívülről. Mikor minderre rájött, elkezdte értékelni amilye és AKIJE van. Azokat akik tényleg szeretik és szerették. Már átlátott az embereken. Már tudta, ki mit miért csinál. Mert szeretni, és ki merte azt mutatni. Akkor is ha nem tudta biztosan, hogy erre hogy fognak reagálni. Rájött, hogy az élet szép. Aztán arra, hogy minden egyes történés és törés a múlban tanító jellegű volt. Az összestől okosabb lett. Tudta, hogy minden mostmár jobb lesz, hogy nem lesz baj. Rájött, hogy ki hiányzik neki igazán, arra hogy kinek hiányzott igazán. Ki szerette igazán, és kit szabad szeretnie igazán, akkor is mikor tudta, hogy még mindig szeret olyanokat akik nem biztos hogy méltóak rá. De aztán arra is rájött, hogy szeretheti őket, hiszen ettől ő több lesz. Tudta, hogy minden rendben van...és tudta, hogy hazudik magának. Ekkor szabad lett.