Ki gondolta volna, hogy 4 év ilyen hamar elrepült?! ..és elrepült, vége. Sikeres érettségi vizsga, bankett, ünneplés, utolsó "igyunk együtt" osztálybuli és vége. Persze, majd biztos fogunk még találkozni, és persze majd lesznek még ilyen bulik, de más lesz. Volt osztálytársak, és volt diákok vagyunk a suliban. A végén már vártam, ki ne várná h vége legyen? Aztán eljött az utolsó hét és mégsem akartam. Mégsem akartam elmenni, hiszen annyi embert ismer meg az ember ezek az évek alatt akikhez nekiáll kötődni. Kötődik az osztálytársaihoz, az évfolyamtársaihoz és akármennyien le is tagadják kötődnek a tanáraikhoz. Már aki olyan...ugyebár :)

Akkor nézzünk vissza kicsit. Első év: beilleszkedéses korszak. Hamar ment, ennek örülök is. Az első évem még úgy telt el, hogy nem én nem akarok itt lenni, túl sok próba és túlságosan magamban kerestem mindazt amire ha odafigyeltem volna, az első évemtől kezdve minden olyan lenne mint most. El voltam rejtőzködve. Igen, ezt senki nem látta. Kitérhetnék valakire aki miatt kezdtem kitörni, de az megint más téma most maradjunk itt picit. Második év: 10...jó szám. Még mindig nem az igazi, olyan október,november fele viszont történt valami. Máshogy láttam a dolgokat...és másokat. Sokkal jobb volt, szerettem bejárni, szórakoztunk, nem mondom h nem volt nehéz, dehogy nem, hát ebben az évben küzdöttem a legtöbbet a csodálatos matematika és fizika rejtelmeivel...de megoldottam..mint mindent, amitől szerencsésnek mondhatom magam. Harmadik év: még el sem kezdtem írni, már mosolyognom kell. Azt tudni kell, hogy az utolsó két év volt a legjobb,legszebb blabla közhelyek, de tényleg. 11-ben végre minden a helyén volt. Az első félévben még hagytam magam a szokásos lelombozó dolgoknak: megbántani,kihasználni,sodródni...aztán úgy döntöttem végleg felnövök. És felnőttem...mihez? A feladatokhoz az előttem álló dolgokhoz. Szerettem és szerettek...és tényleg nagyon szerettem. Nem egyes szám és nem is múlt. Aztán a végső, a negyedik év: nyáron megtudott infók miatt kicsit féltem, kicsit nem vártam, de közben még is hiszen tele új dolgokkal. Szalagavató...mi volt ott :D Ballagás...szerenád, mind új dolgok (ballagás persze csak középiskolás szinten új). Összetartó programok osztályszinten, és sorolhatnám. Kiderült egy csomó minden, kiderült hogy amit láttam az igaz, amit hittem az igaz, amit szerettem volna igaz, csak néha máz mögé van bújtatva. Mindenki fél attól, hogy megbántják ha látják, hogy ki is valójában. Láttam, láttam, láttam. Nem véletlen a hármas szóhasználat. 3 volt. Amikor azt gondolod h lehetetlen, lehetséges lesz. Sokan nem fogják érteni miről beszélek, de aki belelát tudja. Egy valakiről legalábbis biztosan tudom h tudni fogja miről beszélek ha olvassa.

Mikor szeretnél valamit, mikor szeretnél...és mikor rájössz, teszel érte és tesztek érte és sikerül. Aztán nem hiszed el. Pedig igaz és ott van. Nos, ha szeretném, hogy azok a valakik rájöjjenek hogy kiről van szó akkor kéne pár kulcsszó? Biztos, hogy akarom? Ha tényleg igaz, elég volt ennyit mondanom és tudják majd. 1x mondtam, rengetegszer mutattam, vagy épp nem mert...indokot nemtudok, emberi természet...ismerős? Szeretsz valakit aki mellett elmentél úgy hogy rá se néztél majd másnap megölelted de 1x csak megint úgy érezted hé fogd vissza magad? Heló a világomban :)