Eljön az idő amikor újra és újra azt érzed, hogy rossz helyen vagy, ez nem a te utad. Eljön a Holtpont amikor inkább feladnád és azt mondod elegem van ennyi volt, feladom. Olyankor át kell gondolni, vajon megéri feladni? Amiket eddig elértél mindhiába lett volna? Ha ez nem a te utad akkor miért kerültél rá, akkor miért vagy még mindig ott...Érdemes belegondolni, hogy az adott dolog amivel kapcsolatban felakarjátok adni, legyen az egy kapcsolat, egy főiskola, végig kell gondolni, hogy okozott örömet? Még mindig okoz örömet? Voltak siker élmények? Minden rosszul sült el vagy volt jó is? Csak 1-2 indok miatt akarjátok feladni azt a sok keserves munkát ami miatt ott vagytok ahol, azzal akivel, vagy tényleg megéri felhagyni vele? Természetesen egy rosszul működő kapcsolat sokszori javítás után sem fog működni ilyenkor nehéz, de fel kell vele hagyni. A többi esetben viszont nem feltétlen. Amúgy is minden lehetséges, csak idő kell hozzá.

Ehhez van 2 rövid történetem:

Még általános iskolás voltam, nagyon tetszett egy fiú de igazából kicsi voltam még magamnak se vallottam be, erre később jöttem rá, nem hogy még valamelyik barátnőmnek, vagy akárkinek. Nos, nekem ez elmúlt, nem történt semmi és egyszerűen fellángolás volt. A napokban megtudtam, hogy az illető akkor nem...viszont most teljesen oda van értem...

Másik történet, nagyon nagyon szerettem volna egy könyvet, évekig kerestem nem találtam sehol, már eljutottam arra a pontra h megrendelem külföldről angolul és úgy elolvasom. A mai napon viszont egy random könyvesbolt látogatás során mire bukkantam? Arra a bizonyos könyvre amit annyira szerettem volna! Magyarul :) Szóval tényleg elhiszem, hogy minden lehetséges csak idő kell hozzá. Előbb is rájöhettem volna, hiszen itt a Keresztes Ildis sztorim. Többek közt tudjátok.

Ráadásul minden napban van valami pozitív. Ne adjátok el a lelketeket az ördögnek, és ne gondoljatok önpusztító dolgokra nem éri meg. Minden nap hoz jót is rosszat is, mint Jin és Jang. Szintén személyes példám máról. Szörnyű napom volt, nem volt meg a vizsgám, szomorú voltam miatta hiszen készültem rá. Amúgy is napok óta kerülgetett a negativitás, de mindig jött valami pozitív, de azért egy ilyen hír az amúgy is rossz passzban lévő embert kicsit lelombozza. Ezek után mint írtam fent megtaláltam "álmaim könyvét" kiderült, hogy a kedvenc sorozatomból forgatnak még 1 évadot és a sok baráti törődés. Apró dolgoknak tűnnek, de örülünk nekik. Akkor miért ne lenne érdemes élni az apró örömökért? A napi utolsó jó tanácsom: Gondolj bele ami ma bánt, és rosszul érzed magad tőle...számítani fog 1 év múlva is?

A Titok c. könyvről/filmről nemsokára bővebben.